Annak érdekében, hogy a no-Frost emblémával ellátott hűtőnk élettartama minél hosszabb, a villanyszámlánk viszont minél alacsonyabb legyen, érdemes figyelmet fordítani a rendszeres karbantartásra. Ez akkor is igaz, ha új típusú, jegesedést gátló technológiával felszerelt, modern készülékünk van.

Az automatikus fagyasztó-leolvasztási rendszerrel, közismertebb nevén, no-Frost technológiával felszerelt hűtők egyik legfontosabb jellemzője, hogy – mint az elnevezésből is logikusan következik – azokat nem kell leolvasztani. Az új hűtési rendszer lényege dióhéjban az, hogy a hűtőtérből egy ventilátor a párologtató felé (legtöbbször a hűtő hátfalán található) tereli a nedves levegőt, így az összes pára irányítottan fagy rá az elpárologtatóra, és az így keletkezett kis mennyiségű jég az időkapcsolóval felszerelt fűtés hatására rendszeresen és észrevétlenül leolvad.  Az olvadékvíz összegyűlik a fagyasztót működtető kompresszor feletti tálkában, ahonnan annak melegétől elpárolog. Ez a működési mechanizmus megakadályozza, hogy dér vagy jég rakódjon a hűtőszekrény falaira, megkímélve a tulajdonosokat a régi típusú hűtők esetében sokszor szó szerint húsbavágó problémától: a fagyasztó oldalaira rakodó jégrétegtől.

Sokan gondolják, hogy újonnan vásárolt, úgynevezett no-Frost technológiával felszerelt hűtőjük nem igényel majd alapos gondoskodást, a karbantartásra egyáltalán nem kell figyelmet fordítaniuk. Tény, hogy egy ilyen készülék jóval kisebb odafigyelést igényel, mint egy régi típusú, állandóan jegesedő Lehel hűtő, (amelynek a leolvasztásához gyakorlatilag katasztrófa sújtotta övezetté kellett nyilvánítani a konyhát) de annak érdekében, hogy a készülék akár évtizedekig, meghibásodás nélkül üzemeljen, néhány karbantartással kapcsolatos teendőt nem szabad elhanyagolni.

Ilyen teendő az olvadékvíz-kifolyó nyílás rendszeres tisztítása, amely a hűtőtér alsó-hátsó részén található, és – ahogy az a nevéből is logikusan következik – az a funkciója, hogy elvezesse a kiolvadt jeget, vagyis a vizet. Ennek a kis nyílásnak azért van nagy jelentősége, mert ezeknél a készülékeknél a hűtőelem a hátsó fal mögött helyezkedik el, ennek következtében ide csapódik ki működés közben a belső tér páratartalma. Ennek eredményeként az olvasztás során keletkező olvadékvíz is a hátsó falon, lefele csurogva, a gyűjtővályú mélyén található nyíláson keresztül folyik ki a készülékből a kompresszor tetején található csepptálcára, ahol elpárolog. Ha ez a nyílás eltömődött, akkor fennáll a veszély, hogy az összes olvadékvíz a készülék aljába folyik, megjelenik a hűtőtérben és „előrebukik”. Ez azért nagyon veszélyes, mert ha a víz befolyik a szekrénytestbe, a középső összekötő, vagy éppen a fagyasztótér alsó összekötője alá, berozsdásodhat a hűtőnk. Egy berozsdásodott hűtővel a szerviz sem tud mit kezdeni, így a legtöbb, amit tehetünk, hogy a nyílás rendszeres tisztításával megelőzzük a bajt és szisztematikusan alkalmazzuk az olvadékvíz-kifolyó nyílásába gyárilag elhelyezett vízkifolyó-tisztító eszközt.

Ennek a pálcikaszerű kis szerszámnak a rendszeres használata nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy elkerüljük a meghibásodást, de ha nem találjuk, akkor egy hurkapálca vagy egy szívószál is tökéletesen megfelel a célnak. Nem kell mást tennünk, mint két-háromhetente megmozgatni a nyílásban hagyott célszerszámot, így nagyon kevés erőfeszítéssel magakadályozhatjuk, hogy az olvadékvíz-kifolyónyílás elduguljon.

Attól függetlenül, hogy ezeket a készülékeket elméletileg nem szükséges leolvasztani, mindenképpen érdemes évente legalább egyszer kihúzni és alaposan kitisztítani, fertőtleníteni a hűtőteret.

A szezon alatti működtetés során a klímaberendezés jelentős mennyiségű szennyeződést szív magába a levegővel. A klíma beltéri egységében A hosszúéletű klíma titka
különböző szűrők találhatóak, melyeknek az a feladatatuk, hogy ezeket a szennyeződéseket, vagyis a port és a nagyobb szennyeződéseket kiszűrjék. A finomabb szennyeződések azonban átjutnak a szűrőbetéten, hiszen annak feladata csupán a berendezés műszaki védelme, a berendezésen átáramló levegő tisztaságáért tehát nem felelős. A hőcserélőn lecsapódó nedvességen ezért könnyen megtapadhatnak ezek az apró szennyeződések, így ha nem tisztítjuk elég gyakran ezt a felületet, melegágya lehet a különböző gombáknak, baktériumoknak és penészeknek. 

Sokan tapasztalhatták már, hogy a klímakészülék bekapcsolásakor áporodott szag áramlik szét a szobában. Ilyenkor az elhanyagolt, nem kellő rendszerességgel tisztított klíma beltéri egységében megtelepedett kórokozók a helyiség levegőjébe jutnak, s olyan légúti betegségeket okozhatnak, mint az allergia, az asztma vagy a legionellózis, ismertebb nevén a légiós betegség. A hőcserélőre lerakódott szennyeződés ezen kívül rontja a hőcserét, és olyannyira megterheli a gépet, hogy az több áramot fog fogyasztani, és az élettartama is jelentősen csökken.
Ezen veszélyek elkerülése érdekében az újabb berendezések már rendelkeznek öntisztító, illetve önszárító funkcióval, amely biztosítja a belső szerkezeti egységek szárazságát, ezzel gátolva a gombatelepek kialakulását. Azonban a rendszeres és szakszerű tisztítás semmiképpen nem elhanyagolható. A legbiztonságosabb, ha szakértőt hívunk, aki nemcsak a hőcserélő felületét és a szűrőket tisztítja meg, hanem ellenőrizni tudja a szerkezet egységeinek állapotát is, és szükséges esetben kicseréli az elhasználódott tartozékokat. 

A klímakészülékek kültéri egysége azonban még a belsőnél is nagyobb kockázatnak van kitéve. Az időjárás viszontagságain túl sokkal több porral, pollennel és egyéb apró szennyeződéssel kell megküzdenie, ráadásul szűrő nélkül. A sűrűn elhelyezkedő lamellák között ezek a részecskék lerakódnak, és akadályozzák a levegő szabad áramlását. Ennek hatására a kültéri egység kondenzátora nehezebben adja le a hőt, ez megterheli a kompresszort, a készülék alacsonyabb hatásfokon kezd el működni, több elektromos áramot fogyaszt, és gyorsabban használódik el. 

A kültéri egység karbantartása során a sűrű lamellázatú hőcserélőt nagynyomású mosóval megtisztítják, ellenőrzik a gáztömörséget, a szivárgásmentességet, a tartókonzolok és a rezgéscsillapítók épségét, valamint az elektromos kötéseket. Megvizsgálják a a működés közbeni üzemi nyomásokat, és a gazdaságos működés érdekében megmérik az áramfelvételt. Amennyiben tehát azt szeretnénk, hogy klímaberendezésünk tartósan, pazarlásmentesen és egészségünk veszélyeztetése nélkül, a javunkra dolgozzon, a készülék gyártója vagy telepítője által ajánlott rendszerességgel vég
Forrás: www.markabolt.hu; http://www.hutomester.hu/